Költségvetési bevételek további forrásai, Államháztartás – Wikipédia
Tartalom
Az EU költségvetésének bevételi és kiadási oldala Eszköztár: Az EU bevételei Az Európai Unió legkevesebb öt évre előre meghatároz egy pénzügy keretet, amelyhez aztán az éves költségvetéseknek igazodniuk kell. Az Uniónak kizárólag saját forrásokból van bevétele, amelyből kiadásait fedezi. Ezeket a bevételi forrásokat három fő részre tagolhatjuk. A tradicionális saját források TOR alatt a vámunióból és a közös agrárpolitikából származó bevételeket értjük.
Ezek kívülálló, harmadik ország által import után fizetett vámok valamint mezőgazdasági vámok és a cukorilletékek. A harmadik forrás a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén alapul. Minden országnak egységes kulcs alapján kell kiszámolnia, hogy milyen összegű befizetéssel tartozik.
Ez a forrás hivatott biztosítani az Unió kiadásaira a pénzt, ha esetleg a másik két forrásból nem származik elegendő bevétel. Kiadásainak tehát összhangban kell lennie a bevételeivel, melyet saját forrásokból biztosít. Az EU kiadásai ig hat fő fejezetre voltak oszthatók, idővel ezek bővültek, így a berlini csúcson az Agenda programcsomag kapcsán.
A kiadások legnagyobb részét, közel felét, a közös agrárpolitika, az agrártámogatások jelentik. A következő nagyobb tételt a strukturális intézkedések a kohéziós alapok finanszírozási terhei adják. Főleg a keleti blokk, a szegényebb országok csatlakozásával megnőtt az igény a kohéziós alapokra, mellyel az Unió a költségvetési bevételek további forrásai közti fejlettségbeli különbséget kívánja csökkenteni.
További, arányaiban kisebb kiadásokat jelentenek a belső politikák finanszírozása, illetve a külső fellépések.
Természetesen az EU-nak is vannak működési, igazgatási kiadásai. A kiadások között fiatalnak számítanak az előcsatlakozási alapok költségei.