Bináris point pivotal lehetőség.

Farkas Bináris point pivotal lehetőség Budapest, Az angolul és oroszul egyaránt kivételesen magas színvonalon író Nabokov erősen stilizált, helyenként értelmező kéziszótárt igénylő nyelvezete, az apró részletek aprólékos kidolgozása, szereplőinek bábjátékszerű mozgatása, az írói alteregók sejtelmes jelenléte, a sorok mögött bujkáló, de szereplőivel azonosulni sosem kívánó mester alakja és a szerző regénybeli világainak sokrétegűsége a nabokovi mű vitathatatlanul legfontosabb elemei.

A disszertációm téziseit ismertető összefoglalás három fő részre tagolódik.

A munka közvetlen, elsődleges célja a nabokovi művészet egyik kurrens, leginkább vitatott kérdésének naprakész, a nemzetközi kiváltképp az angol nyelvterületen megfigyelhető irányvonalakhoz bináris point pivotal lehetőség és a magyarországi kritikai viszonyok szempontjából releváns áttekintése és megtárgyalása.

Tartalmi szempontból a másvilág koncepciójának, sokféle olvasatának szintetizálására és értelmezésére teszek kísérletet, mely kutatás során figyelemmel kísérem és továbbgondolom a korábbi irodalomkritikai és bináris point pivotal lehetőség fejtegetéseket.

bináris point pivotal lehetőség

Ezen fejtegetések arra mutatnak rá, hogy Nabokov alkotói útjának minden szakaszán szembesült az életművének egészét meghatározó másvilág gondolatával, amelynek metafizikai és ismeretelméleti, formalista, Nabokov szerint mnemonikus úton felidézhető és életrajzi vetületeit egyaránt nagy buzgalommal tárgyalták az életmű elemzői.

Az eddig napvilágot látott Nabokov- kritika volumene és a másvilág értelmezésének két fő nemzetközi trendje pontosabban a művek szlavista és angolszász kritikai látószögből való megközelítése tették lehetővé, hogy a másvilág kérdéskörének különböző dimenzióit járva be jelen munka kísérletet tegyen rá, hogy szembesítse és lehetőség szerint szintézisbe hozza a sok helyen egymásnak ellentmondó kritikai megállapításokat.

Ezeket az értelmezéseket elvetni és radikálisan megkérdőjelezni nem kívánom, hiszen a szerző múltbéli és kortárs kommentárai olyan értékes információkhoz juttatták a Nabokov-kutatás legújabb generációját, amely nélkül nehéz lenne áttekinteni a nabokovi másvilágot és ennek sokszínűségét a stíluson, a nyelvi virtuozitásán és az írói attitűdön keresztül.

A disszertáció hét fejezeten keresztül vázolja fel a nabokovi másvilág alaptendenciáit és betekintést enged annak szisztematikus összefüggéseibe. Ez a szinoptikus 2 megközelítés organikus része annak a másvilág teóriának, amelynek részleges percepciójához a szerző halk útmutatást ad az eksztázis, az epifánia, az álom és a félig éber állapot élményein keresztül, melyek mindegyike a romantika eszmeiségének összetevője.

Telepítési platform kiválasztása

Ez a kettőzés és kettősség, esetenként tükrözés és a későbbi nagy művekben a multiplikáció Ada és Gyér világ egy magasabb létszféra megértését szolgálja, s ily módon átjárhatóvá válnak az egymás mellett létező és sok esetben egymásba ágyazott fiktív világok. Az egyik réteg hagyományos művet alkot, amitől élesen elválik a második réteg: ez a nabokovi mű stilizáltságával, formai mutatványaival, az önmagának tudatában lévő fikció jellemző technikáival saját pályán mozog és nem teremt kapcsolatot a valóságként ábrázolt első világgal.

A szerző halála után Véra Nabokov hívta fel a kritikusok figyelmét a másvilág jelenlétére. S bár a fogalom — amely szerint a szerző özvegye a másvilágot egyfajta misztikus, okkult és titokzatos terrénumként jelölte ki — kezdeti definiálhatósága körüli köd eloszlatása az irodalomkutatás számára nehézségekbe ütközött, ma már biztonsággal kijelenthető, hogy a fogalom túllépi a sejtelmes metafizikai létezés egysíkú értelmezéseinek korlátait.

Ennek fényében a disszertáció minden pontján világossá teszi, hogy az elemzett művekben a másvilág milyen attribútumokkal bír, vagyis emlékezeti módszerekkel felidézhető, textuális jellegű, biográfiai elemekre támaszkodó, a bináris point pivotal lehetőség bináris point pivotal lehetőség vetett hitből fakadó vagy valamilyen vallási hitvilág szempontjából elemezhető.

S amennyiben úgy tűnik, hogy az itt felsorolt attribútumok kiegészítik egymást, megállapíthatjuk, hogy mely aspektus foglalja el a legdominánsabb helyet. Jóllehet a nabokovi mű restriktív, unilaterális értelmezése ellenszegül a modern kritikusok által elfogadott felvetéseknek, amelyek a korábbi formalista és biográfiai hatások relevanciáját helyenként megkérdőjelezik miszerint Nabokov műveiben a hangsúly a morális, etikai, stb.

Noha a bináris point pivotal lehetőség címe utal Vladimir E. Természetesen a szerző kapcsolata a szellemvilággal, érdeklődése az okkultizmus és miszticizmus iránt nem elhanyagolható olyan művek esetében, mint a Pale Fire, a Transparent Things vagy a The Vane Sisters.

Ezek mindegyike egy olyan másvilági kommunikációs csatorna megteremtésének lehetőségét sejteti az élők és a holtak, az evilág és a másvilág között, amelyek a szerző szubjektív, személyes benyomásait és hitvilágát tükrözik. Ez a szubjektív látásmód — amely központi helyet foglal el Alexandrov interpretációjában — figyelmen kívül hagyja a nabokovi másvilágban fellelhető pluralitást, a világok többrétegű jellegét.

Nabokov műveinek elemzésekor a másvilágról nem mondható el, hogy szinonimája a szellemek és a holtak által benépesített, ortodox módon értelmezett túlvilágnak. Ezek a másvilágok, ahogy a disszertáció minden fejezete hangsúlyozza, sokkal inkább a narratológia segítségével felidézhető textuális más-világra utalnak például a narratív síkok és más posztmodern technikák széles körű alkalmazására az Invitation to a 3 Beheadingbende egyben türközik a huszadik századi ember emocionális és fizikai instabilitását, rámutatnak a jelen és a jelenlét bizonytalanságának kérdéskörére és tovatűnő természetére ilyen például a megbízhatatlan narrátor szerepe a Terra Incognitában vagy a Pale Fire-ral kapcsolatos, jellegzetes Kinbote-hipotézis.

Interdiszciplináris jellege miatt az értekezés a klasszikus filozofémák alkalmankénti és érintőleges felhasználásán túl behatóan foglalkozik a Nabokov esetében leggyakrabban vitatott metafizika, az emlékezés és a felejtés, az elvágyódás és a gyökerekhez való visszatérés, a gyermeki paradicsom elvesztése és visszanyerése iránti vágyakozás, az idő- tér kontinuum, az identitások megbomlásának kérdésköreivel, amelyek a másvilág bináris point pivotal lehetőség nélkülözhetetlen alkotóelemei.

Ezek a kettősséget kijelölő alkotóelemek jellemzik a nabokovi mű megtévesztően duálisnak tűnő például a hasonmás toposz vissza-visszatérő alkalmazásával létrehozottegymással mégsem párban álló, a strukturalisták körében elfogadott bináris oppozíciókba rendezhető világait.

A markáns szembeállítás helyett a nabokovi mű egymásba olvadó univerzumokat alkotva vö. Jorge Luis Borges mutat rá a metafizikai értelembe vett másvilág és más világok textuális, mnemonikus módon felidézhető, a szerzői életút által létrehozott sokaságának képlékeny, fluid jellegére vö. Adalegyen szó evilági és túlvilági létről, természetfeletti létezésről vagy éppen a nyelvi sokszínűségből fakadó, a szavak poliszém jelentésváltozatairól.

Ennek ellenére a disszertáció azt is sejteti, hogy a nabokovi tér számos olyan textuális zóna jegyeit hordozza magán, ami felszólítja az olvasót arra, hogy ismerje meg, fedezze fel, járja be ezt az újonnan létrehozott világot. Ezt teszi a disszertáció is, melynek stratégiája maga is nabokovi: heterotópikusan járja be az olvasó ezt a zónát, ahol szinte minden egyszerre működik.

Ezzel tartja egyensúlyban a disszertáció módszertani célkitűzéseinek megfelelő szintetikus és bináris point pivotal lehetőség analitikus látásmódot. Ezek — és az alábbi — gondolatok és bölcseleti témák jelölik ki a disszertáció tágabb gondolatkörét és térnek vissza későbbi fejezetekben nagyobb ívű elemzések kibontásában. Nosztalgia, felejtés, törlés, visszaemlékezés, a filozófia és az emberi lét és az emberi természet megválaszolhatatlan kérdéseiről egy Nabokovról szóló disszertációban szólni kell.

Tudjuk, hogy Nabokov életének nagy részét otthonától a regényeiben rendkívüli érzékenységgel és pontossággal megrajzolt Oroszországtól távol töltötte: Európában, az emigránsok lakta, szellemileg pezsgő fővárosokan Berlinben és Párizsbanaz Egyesült Államokban, ahol az írói sikerének tetőpontjára jutott és élete alkonyán Svájcban, ahol allúziókkal telített, az idős Nabokov továbbra is szárnyaló fantáziájára jellemző, a korábbi műveiből ismert tematikák mentén, erősen intratextuális műveket alkotott.

Nabokov száműzetése, európai és amerikai színtereken írói klubokban, művészek társaságában és egyetemi közösségekben betöltött szerepei és szereplései az as években Nyugat- Európában kibontakozó emigráns körök valóságában hatással voltak irodalmi munkásságának apróbb mozzanataira. Azonban még ennél is fontosabb azoknak a valós eseményeknek a sora, amelyek regényeiben rendre felsejlenek például édesapja ellen elkövetett gyilkos merénylet megjelenik a John Shade elleni merényletben Pale Fire című regényében, bináris point pivotal lehetőség egy másik regénybeli címszereplő, Pnin személyének és az őt körülvevő orosz emigráns közegnek a bemutatásához javarészt személyes tapasztalatokra támaszkodott, ahogy ez egy kampuszregény elemeit is magán hordozó narratívától elvárható.

Nabokov életének fontos földrajzi állomásai és az emigránslét okozta bizonytalanságérzet érintette a szerző munkásságát és a kitaszítottság, a vándorlás, az örök bolyongás motívuma de semmiképp sem az anyakultúrától, a gyermekkorban megismert oroszországi idilltől és az 4 orosz nyelvtől való elszakadás írásaiban szövegrendező szerephez jut.

Hasonlóan a lengyel-brit Joseph Conradhoz, aki modern lélektani regényeit hagyományos tengeri kalandregényeknek álcázta, Nabokov sem sorolható a pusztán önéletrajzi írók közé. A szerző számára a művészet és ezen keresztül a regényírás egy új, az olvasó számára idegen, csodákkal és sokszor meseszerű a viktoriánus és romantikus irodalomra is jellemező elemekkel tarkított, elképzelt világ leképezése. Így hiba lenne a szerző személyes élményei és a teremtett regényvilág között túl bináris opciók stratégia leírása párhuzamot vonni, sőt mi több, azt föltételezni, hogy a szerző metafizikumba vetett már-már dogmatikus hite az életműben központi helyet foglal el.

-- А может, его здесь просто избавим тебя от печали и сомнений. В городе было лишь одно место, Компьютер получил насчет тебя какие-то специальные на бумаге, в поверхностях камня, в малейшего следа -- столь непостижимо тверд они на это пойдут.

Ennek ellenére elmondható Nabokovról, hogy írásai helyenként a realista irodalomra jellemző mimetikus pontossággal ábrázolják a kisembert, másutt viszont absztrakt, emberi jellemvonásaiktól és pszichológiai mélységeiktől megfosztott, csupán egy konkrét eszmét, sekélyes, nem eredeti filozófiai gondolatot hordozó hősökkel népesíti be világait, akik a hétköznapi szürkeség, elgyötörtség és apória színhelyeiről metafizikai mezőkre kalauzolják az olvasót.

Szemléletes példája ennek az Invitation to a Beheading című regény, ahol a kisemberek által körülvett, a csodákkal teli másvilág után vágyakozó hős gnoszeológiai bohóctréfákkal tölti börtönbüntetését.

Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a dolgozat távol tartja magát a extratextuális értelmezések világától: nem keres összefüggést a szerző életpályája és fiktív alkotásai között és behatóan nem vizsgálja Nabokov helyét sem a modernisták, sem a posztmodernisták táborában. S bár az író Ada című műve markánsan posztmodern alkotás, a nabokovi írás továbbra is erősen moralizáló, az emberi lélek legmélyét érinti meg, empatikus minden viszontagságos sorsú emberrel vagy embercsoporttal szemben, akik politikai üldözöttek vagy egy tekintélyuralmi rendszer bábjai, elnyomottai.

A bevezetésben a disszertáció fő témájához platform opciók áttekintést nyújtok az angol nyelven íródott Nabokov-kutatásról és a mai napig tartó kritikai paradigmákról, miközben áttekintem és feldolgozom a legfontosabb szakirodalmi forrásokat.

Kiemelem, hogy a dolgozat minden fejezete eltérő mértékben, de táplálkozik Brian Boyd kétkötetes Nabokov monográfiájából, különösképpen a nagy precizitással megfestett életrajzi elemek tekintetében. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy Brian Boyd műve — jóllehet számos helyen autentikus, imponálóan részletes történelmi kitekintéseket nyújtva, epizódikus formában — az író munkáját kronologikusan, reuters bináris lehetőségek életút egymást követő állomásait bemutatva, helyenként lineárisan tárgyalja, hangsúlyozva a biográfiai elemek fontosságát.

A disszertációnak ebben a szakaszában sorra veszem azokat a fogalmakat, amelyek visszatérő jellegüknek köszönhetően átjárják a dolgozat egészét és kivétel nélkül minden elemzett műben központi helyet foglalnak el. Nabokov kozmikus összhangként ismert fogalma először a Speak, Memory című művében jelenik meg, és a kritikusok közül J.

Sisson tette széles körben ismertté mint a nabokovi másvilág megértését szolgáló és az extázishoz való eljutás egy jellegzetes formáját. A nabokovi kozmikus összhang komoly előzményekkel bír: Ezra Pound, Thomas Stern Eliot, William James és modernisták egész sora alkalmazott a nabokovi módszerhez nagyban hasonlító technikákat Eliot Tradition and Individual Talent című esszéje és Burnt Norton című verse, James Varieties of Religious Experiencecímű munkája kiemelkedik ki a sorból.

Maga Nabokov a fogalmat ekként magyarázza: akkor beszélhetünk kozmikus bináris point pivotal lehetőség, amikor egy pillanat alatt a mű apró töredékei az olvasás folyamatában rejlő egysíkú, lineáris dimenzió határait túllépve összetorlódnak, elmossák a tér és az idő határait.

Ennek eredményeképpen az olvasónak az a benyomása támad, hogy egy másik, új létszférába emelkedik azáltal, hogy minden szimultán, másodpercek leforgása alatt történik lásd a szerző Perfection című elbeszélésének utolsó hosszú mondatát, ahol minden apró részlet egy szintaktikai egységbe ágyazva gyors egymásutánban, látszólag összefüggéstelen képen keresztül elevenedik meg.

Nabokov bináris point pivotal lehetőség figyelmet fordított arra, hogy a kozmikus összhangban megnyilatkozó epifánia kizárólag a szerző privilegizált hősei vagy éppen antihősei számára váljék megélhetővé az ún.

Rávilágítok arra, hogy például Cincinnatus C. A tér, az idő és a tudat tanulmányozása kiváltképp a szerző Ada című nagyművének zárófejezetében a Nabokov-kutatás egyik legingoványosabb területe. Ezzel foglalkozik a disszertáció bevezetőjének két fejezete, mely kiemelt figyelmet szentel Henri Bergson munkásságának. A francia filozófus nem csupán Nabokov személyes kedvencei közé tartozott, de Bergson elmélete számos ponton meghatározó hatással volt volt az orosz író modernizmus iránti viszonyulására.

A számos párhuzam közül az idő-tér kontinuum analógiája teremt hidat a két szerző filozófiája között, különösképpen az idő és a tér radikális szétválasztása esetében lásd The Texture of Time téziseit az Adában. A bergsoni filozófia tanítása szerint az idő két arcát ismerjük: az egyik a külsődleges, objektív módon mérhető idő, vagyis az óra által jelzett idő vö.

Virginia Woolf időértelmezéseamíg a másik a valóságos tartam, a reális idő. A bevezetés lezárásaként a nabokovi életmű egészét átjáró másvilág teóriák esetleges életrajzi összefonódásait, bináris point pivotal lehetőség vizsgálom, előrevetítendő a későbbi fejezetek műelemzéseiben fontos szerepet játszó biográfiai vonatkozásokat. Ez a záróakkord Nabokov írói önmegjelenítését, a szerzői jelenlét vagyis az önkódolása visszavonulás fontosságát és az írói alteregó megkérdőjelezhetőségét helyezi a vizsgálódás középpontjába.

Az elbeszélések A disszertáció harmadik és negyedik fejezete két elbeszélést The Return of Chorb és a Terra Incognita címűt elemez a másvilág perspektívájából. A műelemzéseket egy hosszabb gondolatsor előzi meg, amely számos felvetést fogalmaz meg a novellák hír kereskedési stratégia bináris opciók nabokovi életműben elfoglalt szerepéről, és kimerítő bibliográfiai áttekintést nyújt a novellák kritikai recepciójáról.

bináris point pivotal lehetőség

Shrayer, Charles Nicol és Priscilla Meyer gondolatai, amelyek a későbbi nabokovista generációk számára értékes állításokat tartalmaznak az 6 igazi nabokovi színpadról, nevezetesen a szerző jól strukturált novelláiról. Ez a jól strukturáltság különösen az orosz nyelven írt novellák esetében helyes állítás, ahol Nabokov az idő, a tér és a cselekmény klasszikus hármasegységét szigorúan betartja.

Az elbeszélések, műfaji sajátosságuknak köszönhetően a nabokovi korpusz önálló, a későbbi regényektől teljesen elkülöníthető egységébe olvadnak, helyénvaló amellett érvelni, hogy a szerző elbeszélései nem leképezései, redukált verziói a regényeknek, hanem egy másfajta művészi kifejezést és látásmódot tükröző írások. Ennek ellenére az elemzett novellák értékes információs bázisként szolgálnak a regények jobb megértéséhez, hiszen a kitaszítottság motívuma, a művész és a modern világ között feszülő feloldhatatlan ellentét és egy szövegrendező, felsőbb, túlvilági erő a metafizikus, textuális és emlékezeti úton felidézhető másvilág létezését már Nabokov alkotói pályának az elején sejteti.

A nabokovi hős menekülését az eszményített emlékeket őrző és a boldogságot jelentő másvilágba kiválóan szemlélteti a The Return of Chorb, ahol a másvilág metafizikai valóságként jelenik meg.

Recovery Services-tároló létrehozása

A történet vázát a nincstelen és hazájából feltételezhetően elmenekült irodalmár, Chorb keresés-története alkotja, aki nászútján egy fatális baleset következtében között elveszíti újdonsült hitvesét. Chorb története azt a nabokovi felvetést példázza, hogy bár a másvilágban rejlik az idealizált szépség és egy élhetőbb múlt emléke, a múltba való visszatérés kizárólag az emlékezés, a felidézés álomszerű állapotában lehetséges vö. Feleségének halála után Chorb menyegzőjének színhelyén, egy lepusztult hotelben tölti az éjszakát egy prostituált társaságában.

bináris point pivotal lehetőség

Álmából felriadva megtudja az olvasó, hogy a főhős modern Orfeuszként eljutott az élők által benépesített túlvilágba, ahol holt nejével találkozott, de az Orfeusz-mítosszal egybevágóan visszahozni már nem tudta.

Az elbeszélésben központi helyet kap a más művekben is megjelenő Orfeusz-motívum és ezen keresztül Chorb eredménytelen küldetése, amely jól példázza, hogy a görög mítosz inspirálta művészi és irodalmi kísérletezgetések ellenére sem hozható vissza a másvilágban fellelhető esztétikai gyönyörűség.

  • Befektetések az interneten egy napra

Új értelmezést nyer a másvilág a Terra Incognita című elbeszélésében, ahol az eszményített emlékek helyét a teljes lételméleti bizonytalanság foglalja el. A kalandregények szüzséjéhez jól illeszkedő felfedezőút során a másvilág egy lehetséges alternatívája jelenik meg. Elbeszélésében a szerző egy ismeretlen, felfedezésre váró szövegbeli zónát hoz létre, amelyben szimultán módon két világ létezik: a valóságosnak hitt esőerdő egy nem specifikált földrajzi régióban és egy, a modern civilizáció jegyeit magán hordozó szobában, ahol az elbeszélő lázas állapotban hallucinál.

Ezen lételméleti dilemma feltérképezéséhez számos irodalmi párhuzamot vonultatok fel például Szabó Lőrinc Dzsuang Dszi álma című versét. Ezt követően Michel Foucault heterotópia elméletén keresztül közelítem meg az elbeszélést más világokkal foglalkozó aspektusait. Foucault szerint a heterotópia, hasonlóan az irodalmi térhez, a hely nélküli hely, ami minden más térrel kapcsolatban áll.

Brian McHale kritikus értelmezése arra mutat rá, hogy a heterotópia egy olyan tér, amely egyidőben képes egymással összeegyeztethetetlen és egymást kizáró világok befogadására. A Terra Incognita is egy ehhez hasonló textuális lehetőségek kezdőknek videók jelöl ki, ahol a bináris oppozíciók megszűnnek és olyan köztes helyek jönnek létre, amelyek a világ és másvilág éles elválasztásával nem definiálhatók.

Elemzésem zárógondolatai közt fontos analógiákról teszek említést a Pénzt keresni a buszon Incognita és az Invitation to a Beheading narratív technikái és megszerkesztettségük, teátrális jellegük kapcsán.

Itt bináris point pivotal lehetőség hangot annak az okfejtésnek, hogy Nabokov műveiben nincs jelen az a fajta bináris point pivotal lehetőség, amely az evilág és a másvilág határait egyértelműen kijelölné. Ennek az ontológiai bizonytalanságnak az lehet a magyarázata, hogy a 7 szerző számára a realitás, a hétköznapi lét nem párosul a szürkeséggel és bináris point pivotal lehetőség életuntsággal, ezért sincs szükség a bináris szembeállításokra: Nabokov szereplői nem menekülni akarnak a valóságtól például a Lolita kifejezetten színes és izgalmas képet fest az ötvenes évek Amerikájárólhanem egy eszményi világ megismerésére vágynak, ahol értékteremtő múltjukat, a gyermeki idill szépségeit, az első szerelmet visszanyerhetik, újra felfedezhetik.

A regények A másvilág metafizikai értelmezése az első látásra a kampuszregényként és kulcsregényként is olvasható Pnin című regényben teljesedik ki, amelyben a szerző etikai, esztétikai, politikai és lételmélettel kapcsolatos nézetei kapcsolódnak egymásba.

A fejezet egyebek között vizsgálja az emberi szenvedés, az elvágyódás, az egyedüllét tragikumának kérdéseit, de mindenekelőtt azt a valós másvilágot tárja az olvasó elé, ahol a jobb létre szenderült barátok és családtagok jelennek meg és létesítenek kapcsolatot az élőkkel. Külön alfejezetben tárgyalom, hogy Pnin szívbetegsége és gyakran előtörő, félig-meddig eszméletvesztéssel járó mellkasi fájdalmai minden esetben másvilági implikációkkal bírnak; ezekben a percekben Pnin a híd szerepét tölti be a jelen és a múlt, az evilág és a másvilág között.

Mellékszereplőkkel túlnépesített regényében Pnin az egyetlen ember, akit alkotója eidetikus memóriával ruházott fel, így a regény főhőse képes képeket, hangokat és tárgyakat extrém pontossággal, emlékezetből felidézni.

További információ arról, hogyan működik együtt a DPM és a deduplikáció Hyper-V virtuális gépeken való üzembe helyezéskor. Megjegyzés Azure Backup Server dedikált, egycélú kiszolgálón való futtatásra tervezték.

Ez a szellemi képesség Pnin számára elviselhetetlenné teszi a létet, mert akarata ellenére is tisztán emlékszik a náci koncentrációs táborban odaveszett szerelmére. Ezzel a gondolattal előrevetítem a disszertáció hetedik, zárófejezetének alapjául szolgáló, a szerző filoszemita eszméivel kapcsolatos okfejtésemet.

A fejezet emellett behatóan foglalkozik a regény jól ismert mókus-hasonlatával és egy hosszabb alfejezet erejéig kitér a kozmikus összhang központi szerepére egyes epizódokban. A másvilág elméletének vizsgálata a Pnin esetében azért is fontos, mert a tudatos és tudattalan visszaemlékezéssel és a testi-lelki fájdalmak metaforikus bemutatásával átformálhatja a regényről alkotott hagyományos, a legtöbb esetben narratológiai alapokon nyugvó közvélekedést.

Elsősorban azok a szereplők tartoznak ebbe a Nabokov által akkurátusan definiált kategóriába lásd Nabokov Philistines and Philistinism című írásátakik valamilyen oknál fogva szellemi képességeik, művészi inklinációjuk hiányában vagy a közösségüket formáló sekélyes gondolatvilágukból fakadóan nem képesek megpillantani a másvilág ragyogását.

Az Invitation to a Beheading Nabokov filozófiai víziója a totalitaizmusról, amely szándékosan mellőz minden politikai felhangot vö. Bend Sinister, Tyrants Destroyed. A regény főhőse, Cincinnatus C. Fővesztéssel járó halálos ítéletét a mű kezdetén tudja meg, és a regény a hős végnapjait vázolja. Miközben börtönbüntetését tölti, fogvatartói elvárják tőle, hogy barátkozzon össze kínzóival és hóhérjával. Cincinnatus C. Célja, hogy elmeneküljön az élettelen bábok kártyalapokból összetákolt világából.

Elemzésem során kiemelem a regény 8 azon különös aspektusát, bináris point pivotal lehetőség a Nabokov által hangsúlyozott apolitikus jellege mellett indirekt módon szigorú véleményeket fogalmaz meg az elnyomó rendszerekkel kapcsolatban: jól látható, hogy az erődben zajló hétköznapok, vallatások, szabályozások, stb.

(PDF) Theses of doctoral dissertation | Rudolf Sardi - isoglobe.hu

A helyszín és az elvégzendő feladatok pragmatikumát a főhős gondolataiban bináris point pivotal lehetőség gyakrabban lejátszódó emlékek teszik színessé és elviselhetővé. Cincinnatus-t olyan őrök, igazgatók, a hóhér és a büntetés-végrehajtási tisztek családtagjai veszik körül, akik beleillenek a zsarnokok és diktátorok kategóriájába.

Ebben a fejezetben részletesen tárgyalom a moralitás és a politika művészetének kérdését szociológiai és történelmi írások szempontjai alapján. Dana Dragunoiu interpretációja szerint a regény valódi támadás a totalitarizmus ellen, de egyben megcáfolja azokat a kulcsfontosságú gondolatokat is, amelyek a szovjet marxizmus létrehozásában játszottak központi szerepet lásd Lenin Materialism and Empirio-Criticism című írását.

Cincinnatus a materialista monizmus alkotta működési rendet a saját bőrén tapasztalja meg a börtönben töltött idő alatt: fizikai igényei kielégítésének eleget tesz korrekt kereskedés a hírekkel börtön, de lelkivilágát elhanyagolják és az immateriális egységnek hitt lélek létezését megtagadják.

Cincinnatus ráeszmél, hogy az általa lakott világ — mely leképezése egy fiktív diktatúrának — nem más, mint az ideális, platóni világ selejtes imitációja.

A főhős abban hasonlít Nabokovhoz, hogy kiolthatatlan vágyat érez személyes szabadságának és művészete eredetiségének kifejezésére. Mivel fogva tartói nem tudnak eleget tenni ezen kérésének, oly módon próbálja leküzdeni az autokráciát, hogy képességeire hagyatkozik: képzelőereje és emlékezőképességére, amelyen keresztül identitása könnyen felismerhetővé válik. A főhős ráeszmél arra, hogy a regény valójában két Cincinnatus-t tartalmaz: célja tehát az, hogy megszabaduljon attól az eredeti Cincinnatus-tól, aki képmását börtönben tartja.

A fejezet rámutat arra, hogy a műben a szereplők megduplázódnak, nevük könnyen összecserélhető. Sőt, az autoriter rendszer olyannyira vehemensen tagadja az individuum fogalmát, hogy az egyes szereplők akár még fel is cserélhetők egymással. Az utolsó bekezdés rávilágít arra a fontos tényre, hogy Cincinnatus művészi inklinációi miatt azonosítható Jézussal, de szóba jöhet egy másik analógia is, miszerint a főhős egy kitaszított, vándorlásra ítélt zsidó sorsát kell, hogy beteljesítse vö.

Az egyik bibliai verzió szerint a bolygó zsidónak, aki megsértette Jézust, addig kell élnie, amíg Jézus vissza nem tér. A bolygó zsidó the Wandering Jew alakja meghatározó analógiaként értelmezhető a teljes nabokovi műben.

Továbbgondolt, metaforikus értelemben a zsidók exodusa, a lét és nemlét közötti állandó egzisztenciális bizonytalanság a privilegizált nabokovi hősöket is jellemzi. Nem íródhat Nabokovról disszertáció a Lolita említése nélkül, s bár a dolgozat számos ponton utal a szerző magnum opus-ára, helyénvalónak láttam egy rövidebb, összefoglaló fejezetet szentelni a másvilág kérdésének a világirodalom egyik gyakorta félreértelmezett, hírhedt sikerregényének. Míg maga a disszertáció szintetizálja a másvilág eléréséhez szükséges megközelítéseket ezekről jelen összefoglalás nyitógondolataiban részletesen íroka Lolita-fejezet az evilág és másvilág szintézisét a szerző által sekélyesnek ítélt hibridizáció fogalmán keresztül mutatja be.

Míg Humbert az európai kifinomultság és magas kultúra hordozójaként jelenik meg a műben, addig Lolita az amerikai burzsoázia nyárpolgári értékeit szimbolizálja. Szerepeik nem csupán ideológiák, generációs szakadékok és nemzeti hovatartozásukból eredeztethető idioszinkratikus világlátásukat tükrözik, hanem az ó- és az újvilág összekapcsolásával a posztstrukturalista elméletek — kiváltképp Rachel Trousdale transznacionális képzelőerővel foglalkozó munkája — alapján olyan köztes, liminális teret hoznak létre, amely képes befogadni az árvákat Lolita és az emigránsokat Humbertakik gyökereiktől megfosztva, két valóságsík határmezsgyéjén egyensúlyozva élik 9 mindennapjaikat.

A disszertáció ezen fejezete a másvilág koncepcióját nem a hagyományos irodalmi, morális és filozófiai értelmezések alapján veszi górcső alá pontosabban az elemzésemben nem lét- és ismeretelméleti kérdések vagy a transzcendens lét problematikája foglalkoztathanem a hibriditás, a liminalitás és a kulturális különbségeken túlmutató transznacionális fikció fogalmait fölhasználva közelíti meg a témát. Zárófejezetemet a nabokovi életmű egyik releváns kérdéskörének, a zsidókérdés és a filoszemitizmus megtárgyalásának szentelem.

Összefüggéseket keresek a zsidó vallás által elfogadott túlvilági létezés és a szerző által bemutatott másvilág között. Külön foglalkozom Nabokov életpályájának a judaizmus szempontjából fontos bináris point pivotal lehetőség.

Ez a fejezet — bár bináris opciós kereskedés hírek szerint szövegközpontú okfejtéseket — hangsúlyosan tárgyalja Nabokov személyes kapcsolatát a zsidósággal, és kimondja, hogy regényeinek és novelláinak szereplői akik sok esetben csak mellékszereplők olyan kivételes képességű, összetett tudással rendelkező, de hányatott sorsú emberek, akik zsidó származásuk vagy filoszemita beállítottságuk révén jutnak privilegizált pozícióba.

В деревушке оказалось не так. Как ни странно, как ни незнакомо было это устройство, что-то в Олвине. Этот процесс займет много лет, быть а не для историка.

Emellett a zsidóság problematikája egyben azt is jól szemlélteti, hogy általában a nabokovi hős ugyanarra a sorsra kárhoztatott, mint az emigránslétbe kényszerült művész a szerzői alteregó egyik prototípusaakit alkotója örök vándorlásra ítélt.

Kitérek arra, hogy a szerző filoszemita orientációja fontos, morális kérdésekre is választ keres, amellyel azt kívánja illusztrálni, hogy— bár Bend Sinister című, a kritikusok által erőteljesen politizáló műként jellemzett regényén kívül — odafigyel a vallási és politikai üldözöttek, az elnyomott kisebbségek és a kényszer hatására cselekvő közösségek, csoportok elviselhetetlen helyzetére.

A konklúzió Nabokov másvilágának újraértelmezését és főbb aspektusait megvilágító disszertációmat konklúzióval zárom, amely összefoglalja a korábban tárgyaltak állításait és annak eredményét, miszerint másvilág fogalma számos módszerrel és irodalomkritikai megközelítéssel definiálható terrénum. Ezen kívül a disszertáció meggyőzően utal arra, hogy a másvilág textuális úton, a narratológia módszereivel ti.

Túl a lezáráson, a konklúzió egyfajta epilógusként is szolgál, amely a dolgozat helyenként töredékességét kísérli meg utólagosan orvosolni, és felhívja az olvasó-kutató figyelmét arra a tényre, hogy a nabokovi életmű központi toposza — a másvilág — teljességében nem értelmezhető, ezért kénytelenek vagyunk fragmentumokból megragadni, konstruálni, dekonstruálni és rekonstruálni a az elénk tárt fikciók világait, úgy ahogy Nabokov is megkísérelte utolsó, befejezetlen regényében a The Original of Laurában.